Sokan úgy gondoljuk, hogy érdemes, és lehetséges szétválasztani a magánéletünket és munkánkat. A magánéletünkben szabadok vagyunk, a munkánk kötöttségekkel teli. Esetleg a munkánkban a magunk urai vagyunk, de a magánéletünkben mások hozzák a meghatározó döntéseket. Az egyik feltölt minket, a másik elfáraszt. Biztonságban vagyunk az egyikben, veszélyek leselkednek ránk a másikban.
Napestig lehetne sorolni az ellentétpárokat és tanulságos játék lenne megnézni, hogy az ellentétpár melyik oldalát sorolnánk a munkához, és melyiket a magánélethez. Esetleg volna-e olyan téma, ahol a munkánk és a magánéletünk közös oldalra kerülne.
A valóság az, hogy az ellentétek csak látszólagosak. Közhely, hogy a munka és magánélet kölcsönösen hat egymásra, de az már kevésbé közismert, hogy a személyiségünk alapjaiban ugyanúgy működik bármilyen helyzetben, vagy szerepben is vagyunk. Tehát ha a munkát és a magánéletet valamilyen szempontból ellentétes oldalra soroljuk, akkor ott az ellentét csak látszólagos, viszont felhívhatja a figyelmünket arra, hogy jelen van az életünkben valami, amivel érdemes foglalkozni.
Nemrégiben készítettünk egy kérdőíves felmérést, amiben az élettel való elégedettség, az igazságos világba vetett hit és az áldozathibáztatás kapcsolatát vizsgáltuk egy történeten keresztül. A történet egy problémás munkahelyi szituációt írt le két változatban, amik között csak az utolsó mondat volt más. Ott fedtük fel a probléma magánéleti okát. Meglepő volt látni a statisztikailag kimutatható értelmezésbeli különbséget az egyik, illetve másik befejezést olvasók között.
A workshopunkon körbejárjuk a munka és magánélet kapcsolatát a résztvevők által hozott, valamint az irodalomból kiválasztott konkrét példákon keresztül. Ránézünk a kapcsolódó tudományos eredményekre, és ezek révén a résztvevőkkel közösen kialakítunk egy közös megértést, ami támogatja személyes eligazodásunk a munkánk és magánéletünk kapcsolatában.